A nyolcvanas években az úttörő-olimpia jelentette sok iskolás sportoló számára az év egyik legfontosabb versenyét. Külsőségeiben a felnőtt olimpiákat idézte: volt fáklyafutás, olimpiai láng, ünnepélyes bevonulás és eskü, a sportolókat pedig iskolájuk képviselőiként szólították a pályára vagy a szerekhez.

A gyerekek a versenyt látták benne. A hosszú utazást, a zsúfolt öltözőket, a várakozást a szólításra és azt a néhány percet, amelyért hónapokon át készültek. A bevonuláskor minden iskola a saját táblája mögött sorakozott fel, néhány perc múlva már csak a három szer, a talaj, a gyűrű és az ugrás számított.

A Repülőollóban Forgács Dani csapata a kaposvári úttörő-olimpián aranyérmet nyer. A verseny után Danit a Honvédba hívják tornázni. Tizenhárom évesen először érzi úgy, hogy talán tényleg eljuthat oda, ahová mindig is vágyott.
