Ez egész egyszerűen óriási! A második pároskör volt az a fontos határ, ami eddig újra és újra megfogott. És ma végre átmentem rajta.
Végtelenül boldog vagyok. Aztán eszembe jut, hogy mindössze két napom maradt a repülőollóra. Édeskevés. Technikailag nézve szinte biztosan az. Az egész hathetes vállalkozás szempontjából viszont a mai nap fontos fordulópont.
Amikor elkezdtem, még az is kérdéses volt, hogy a testem egyáltalán visszaengedi-e ezt a mozgásvilágot. Jött a félelem a kör indításától, a rossz edzések, az esések, az alkar, az önirónia, a „jó, de…”. És most ott tartok, hogy megvan a második pároskör a Gombán.
Két nap alatt valószínűleg már nehéz lenne felépíteni mindazt, ami a repülőolló biztos végrehajtásához kell. Mégis bizakodó vagyok. Mert ettől most egészen más lehet a történet vége.

Holnap könyvbemutató. Hat év után kiengedem a Repülőollót a világba, közben pedig a tornacsarnokban még mindig üldözöm az igazi repülőollót.
Két nap van. Két edzés. És már két pároskör.
A többit majd eldönti az ezerszer szidott Gomba.
