A nyolcvanas évek Magyarországán a kazetta jóval több volt egyszerű hanghordozónál. A tizenévesek feszült csendben ültek a magnó előtt, ujjukat a Rec és Play gombokon tartva, hogy a rádióból felvehessék a kedvenc dalaikat.

A nyugati slágerek többszörösen másolt szalagokon, kézről kézre jártak, az elnyűtt kazettákat pedig egy HB-s ceruzával vagy golyóstollal tekerték vissza, amikor a magnó meggyűrte a szalagot. Egy egész nemzedéknek ez a mozdulat éppoly természetes volt, mint maga a zenehallgatás.

Repülőolló - talált tárgyak

Aztán megérkezett a Walkman. A zene többé nem a nappaliban vagy a gyerekszobában szólt, hanem ott, ahol éppen a tulajdonosa járt. A fejhallgató alatt mindenki magával vihette a saját világát.

A Repülőolló főhősének, Forgács Daninak a Duran Duran Rio albuma volt a kedvence. Évtizedekkel később is elég volt meghallania a Rio első hangjait, és egy pillanat alatt újra a tornacsarnok öltözőjében találta magát. A padon ott hevert a sporttáskája, a levegőben kesernyés magnéziumpor szállt, a folyosóról pedig már hallatszott Koncz ordítása.