Egy érem a győzelem pillanatát őrzi, pedig a tornász számára inkább egy hosszú út utolsó állomása. Mire a dobogón a nyakába akasztják, a munka már régen megtörtént. Több ezer ismétlés, elrontott és újrakezdett gyakorlatok, fájdalmak, félelmek, végigcsinált edzések sűrűsödnek bele abba a néhány másodpercbe, amikor kihirdetik az eredményt. Az érem mindebből csak a győzelmet mutatja. A többi láthatatlan marad.

Forgács Dani ma már ritkán veszi elő az érmeit. Ha mégis a kezébe kerül egy közülük, nemcsak arra emlékszik, mit kellett megnyernie érte. Arra is, mit kellett kibírnia.
